Vihar előtt
Igyekeztem sokat kimenni ezekre a dombokra, egyrészt mert élveztem a hely szellemét, másrészt mert jó volt úgy komponálni, érdekes dolgokat keresni hogy elszakadtam a megszokott dolgaimtól.
Annak ellenére hogy rengeteg érdekes lehetőség volt ott, amikor először kimentem annyira üresnek tűnt minden. Aztán rájöttem hogy nem is olyan rossz ez az üresség, nem halott hanem élettel teli üresség volt ez.
A városban megszokjuk hogy kevés a szabad tér körülöttünk, hogy bármerre nézünk van valami ami vezeti a gondolatfolyamot amit sokszor észre sem veszünk.
Egy ilyen helyen viszont órákig ülhetünk úgy hogy bármi is behúzná az elménket. A létezés előtérbe kerül, a cselekvés kicsit vissza húzódik, majd amikor megjelenik újra a cselekvés igénye, az valahogy könnyedebb, nem annyira személyes.
Ezek a domboldalak igazi feltöltőhelyek. Mint egy medence tele életerővel, nyugalommal, létezéssel.