Magyar tájakon
Vihar előtt
Igyekeztem sokat kimenni ezekre a dombokra, egyrészt mert élveztem a hely szellemét, másrészt mert jó volt úgy komponálni, érdekes dolgokat keresni hogy elszakadtam a megszokott dolgaimtól.
Annak ellenére hogy rengeteg érdekes lehetőség volt ott, amikor először kimentem annyira üresnek tűnt minden. Aztán rájöttem hogy nem is olyan rossz ez az üresség, nem halott hanem élettel teli üresség volt ez.
A városban megszokjuk hogy kevés a szabad tér körülöttünk, hogy bármerre nézünk van valami ami vezeti a gondolatfolyamot amit sokszor észre sem veszünk.
Egy ilyen helyen viszont órákig ülhetünk úgy hogy bármi is behúzná az elménket. A létezés előtérbe kerül, a cselekvés kicsit vissza húzódik, majd amikor megjelenik újra a cselekvés igénye, az valahogy könnyedebb, nem annyira személyes.
Ezek a domboldalak igazi feltöltőhelyek. Mint egy medence tele életerővel, nyugalommal, létezéssel.Pilisi naplemente
Ezért a képért indultunk el egy barátommal a Vadálló-kövek irányába. Sátorral, fotós felszereléssel, vízzel, és némi étellel a hátunkon másztunk felfelé a néhol igen meredek hegyoldalon, ekkor még csak remélve hogy szép fényeket fogunk ki.
Miután letáboroztunk a csúcson, elkezdtük megkeresni a megfelelő helyet a fotózáshoz. Ez a fa rögtön "leszólított" minket.
Mikor közelgett a naplemente, nagyon erős szél támadt, majd a megfelelő pillanatban szinte teljesen elállt ( a lélegzetemmel együtt) , és tudtam hogy csinálhatom a képeket.
Profi felszerelés híján nem rendelkeztem optimális felszereléssel, így több képből, panoráma képet kellett készítsek, ráadásul a hatalmas fénydinamika miatt minden képkockáról több expozíciót kellett csinálnom. Így végül nagyjából 100 képből állt össze a végeredmény.pilisMagyarországpanorámahegyeknaplementeVadállóköveklandscapephotographyHungarysunsetmountain
Pilisi erdő
Egy őszi napon ismét nekimentünk a Pilisnek.
Az út nem könnyű felfelé a Prádikálószék irányába, de még nem volt alkalom hogy megbántam volna hogy nekivágtam.
Varázslatos hely, sok helyen olyan kilátással hogy az ember beleborzong.pilisMagyarországpanorámahegyeknaplementeVadállóköveklandscapephotographyHungarysunsetmountainforestautumnerdőősz
Úton a Prédikálószék felé
Nincs is jobb mint késő ősszel a Pilis tetején aludni. Éppen ezért Dávid barátommal nekivágtunk a hegynek.
Éjjel azért már lett volna jobb elképzelésem a hollétemet illetően, mert elég hideg volt, de ettől függetlenül felejthetetlen élmény volt az biztos.
Nyirkos, mégis szeles és hideg estét kaptunk, azonban Dávid felkészültségének köszönhetően a nedvesség és az iszonyatos szél ellenére még is sikerült tüzet raknunk.
Ez mentett meg minket egy nagyon hosszúnak tűnő és kellemetlen éjszakától...pilisMagyarországpanorámahegyeknaplementeVadállókövekprédikálószékősztájkép
Attila sisakos feje
Nem kérdéses, ez a kedvenc sziklám a Vadálló-kövek közül.
Mintha egy óriás kémlelné a tájat.pilisMagyarországpanorámahegyeknaplementeVadállóköveklandscapephotographyHungarysunsetmountainforestautumnerdőősz
Napfelkelte Rudabányán
Csináltam egy 3 napos fotótúrát a Rudabányai bányatónál.
Reggel 5 órakor kint ülni egy ilyen tó partján, a tökéletes csendben, és figyelni ahogy a fény felnyitja a tájat...
Nem igen lehet visszaadni, de még a visszaemlékezés is csak halvány lenyomata annak a pillanatnak.
Olyan élmények ezek, amik megmutatják milyen határtalanul mély tud lenni a világ megtapasztalása.
Amikor az ember megérzi hogy itt a formáknál és a színeknél többet tapasztal.
Valami olyasmit amit nem lehet leírni, elmondani, de még csak lefényképezni sem.
A színek, formák, és a hangulat azért megörökíthető.Varjak
Hazafelé úton mikor kinéztem a kocsiablakon, azt vettem észre hogy rengeteg varjú köröz Kőbánya-Kispesten a kiserdő felett.
Akkor eldöntöttem hogy nemsokára visszamegyek és lefényképezem.
Szerencsémre jó fekvése van a helynek, és sikerült kifognom egy nem mindennapi naplementét.magyarországbudapestkőbánykispestkökinaplementehungarybirdssunset